Szerencsére nem sokszor de elkövetem azt a hibát, hogy ajándékba adok egy Építs Brandet Nulla Forintból CD-t, amit egyébként megnyugtatóan drágán lehet megvásárolni; és el sem hinnéd, hogy a legtöbbször az értékes tudásom, ugyanarra polcra kerül, mint a szülinapra kapott Tokaji Aszúk! Nem bontjuk ki! De szkeptikusok alapvetően nem ők, hanem azok az emberek, akik vágynak erre a tudásra, de vagy lusták, vagy félnek, legalább meghallgatni a dugóban ücsörögve egy másfél órás hanganyagot! Lusták ahhoz, hogy kezükbe vegyék végre az életük irányítását. Lusták elindulni egy nehezebb, de eredményesebb úton. Ugye mennyivel könnyebb valamire azt mondani, hogy lehetetlen, mint egyszerűen csak megcsinálni?!
Én nem azt papolom, hogy bárki bármit meg tud csinálni, csak keringetni kell a chit de azt gondolom ma már minden megtanulható.
Én például a Youtube-ról tanultam meg damilt cserélni a motoros fűkaszámba úgy, hogy 35 éves koromig nem láttam még kertet, maximum közparkot. Persze mondhattam volna, hogy ez egy nagy szar, ez nem én vagyok! Hívok egy kertészt! Ehelyett beütöttem az okostelefonba, hogy damil csere, és megnéztem online. Annyira jó volt megérteni és megszerezni a tudást. Na meg persze sokkal szebben is levágtam utána a füvet
Na de vizsgáljuk meg azokat az embereket, akik a könnyebbik utat választják. Nevezzük csak őket úgy, hogy: „A standard kritizálók”
A múltkor egy „rajongóm” azt mondta:
– Ez az Építs Brandet Nulla Forintból, ez egy nagy BAROMSÁG!
– Igazad van – mondtam! – Mikor hallottad az előadásom?
– Még nem hallottam! – vágta rá csípőből!
– Talán meghallgattad a CD-m?
– Dehogy! – Kérte ki magának!
– Ebben az esetben teljesen igazad van! – nyugtáztam…és nem vitatkoztam! Nem kötelességem megmenteni másokat önmaguktól!
Én nem proféta vagyok, csupán egy lehetőség!
Akkor most kimondom, sokkal kevesebben hisznek benned, mint gondolnád. Az emberek nem osztogatják ezt a kegyüket. Még akkor sem, ha tudják, hogy van benned kurázsi! Sok tehetséges fiatal ezért nem mer kibontakozni. Félnek, hogy pofára esnek, félnek, mert azt mondják nekik: féljetek! Vannak, akik nyíltan mondják meg neked, hogy ne tedd, és vannak, akik csak a bajszuk alatt mormogják… ahhhhh ez lehetetlen! Bármelyikkel is találkozol, egy dolgot erősít benned, hogy jobb inkább csöndben maradni, és ülni egy helyben.
Pedig ha tudnád… ők nem abban nem hisznek, hogy nem csinálod meg, hanem…
1. Szeretnének megóvni a csalódástól
2. Mocskos rosszul esik nekik, hogy ezt nem ők találták ki.
A szüleim nyilván nem rosszindulatból, de sokszor nem hittek az álmaimban. Talán féltettek, vagy csak azt gondolták maradjak a komfort zónámon belül. De bennem mindig ott motoszkált az a bizonyos Ady vers…
Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.
Sokszor inspirál, hogy a saját családtagjaimmal elhitessem, van létjogosultsága annak az ötletnek, amivel előállok. Nem mondom, hogy nem szomorít el, ha egyedül ébredek egy álmommal, amiben csak én hiszek, de bármilyen passzban is vagyok, egy dolgot senki nem tud elvenni tőlem, a magamban való hitemet!
A televíziós szakmában talán ezt tanultam meg elsőként! Az, hogy valamiben jó vagy, vagy rossz, az szubjektív! Azonban ha hiszel magadban, akkor megcsinálod, ha nem hiszel magadban, akkor csak a pálya széléről figyeled, ahogy mások rúgják a gólokat.
Ne engedd elvenni a magadban rejlő hited. Ne tegyél szívességet senkinek, valósítsd meg az álmaid! Tegyél érte! Merj sikeres lenni! Építs Brandet Nulla Forintból!
